Erdei gombaleves krumplival

A minap Fűszermánia Gabi készítette el az ő bécsi vargányás krumplilevesét, amely engem is megihletett. Tudvalevő, hogy én nem tudok egy az egyben receptből főzni, így az övét is egy picit átalakítottam a magam ízlésének megfelelően. Az interneten is rákerestem osztrák oldalakra, hogy a "szomszédban" hogyan is készítik a wiener kartoffelsuppe mit steinpilzen -t. Mondhatom úgy is, hogy ahány ház annyi recept, de nagyjából mindegyikre hasonlít az én általam is elkészített változat.
Az én levesembe került sárga illetve fehér répa, a pikáns íz eléréséhez tárkonyecetet használtam, amelyet egy vékony tejfölös kötéssel tettem krémesebbé, végül pedig friss zöldfűszerekkel illatosítottam.
Egy ilyen tartalmas leves mellé jól passzol a sajtos vagy tepertős pogácsa, amit legközelebb én is elkészítek.

Hozzávalók:

- Szárított gomba (vargánya vagy más illatos erdei)

- 2 db közepes méretű krumpli

- 1-1 sárga vagy fehér répa

- 1 liter alaplé

- tárkonyecet (kb. 1ek.)

- babérlevél

- tejföl  (2 ek.)

- só

- friss kakukkfű és rozmaring

- olaj


Elkészítése:

A krumplikat illetve a répákat pucoljuk meg, és tetszőleges -lehetőleg egyforma- méretűre vágjuk. Egy magas falú edénybe kevés olajat melegítsünk és dobjuk rá a répákat, majd pár percig pirítsuk. Ezután öntsük fel az alaplével és adjuk hozzá a babérlevelet. Ha kell sózzuk, de vegyük figyelembe, hogy az alaplé is sós. (Én az alaplébe szoktam tenni vöröshagymát is, így ebbe a levesbe nem tettem, de aki szeretné az használhat hozzá.)
Amikor a répa mér félpuha, akkor tegyük bele a krumplit és a szárított gombákat. A gombákat előzőleg be is lehet áztatni, ebben az esetben később is beletehetjük a levesbe. Főzzük puhulásig a zöldségeket, majd tárkonyecettel állítsuk be a savanyú ízt. Érdemes többször keveset hozzátenni, mint egyszerre sokat. A főzés végén -hőkiegyenlítés után- tejföllel tegyük krémesebbé.

Tipp:
A gombához jól passzol a kakukkfű, a tálaláskor illatosíthatjuk vele a levesünket. 

Joghurtos-gránátalmás sütőtök főzelék

Pár nappal karácsony előtt azt gondolom kell lennie olyan napnak, amikor húsmentesítjük -előre- magunkat. Bár én osztom azt a javaslatot, miszerint hetente legalább 1x kell tartani egy húsmentes napot, ami nálam általában péntekre esik. Nem kőbevésett szabályként, sőt nem is vallási szokás szerint, de tartom ezt a szokást már egy ideje. Na jó, azért péntek esete a friss kenyér mellett egy darabka kolbász vagy virsli lecsúszik azért...
A joghurtos sütőtök főzeléket több ok miatt is választottam most. Kezdeném a joghurttal. A minap az egyik gasztroblogger társammal (Fűszermánia Gabi) a joghurtokról váltottunk pár mondat erejéig eszmecserét. Pontosabban a boltokban kapható görög joghurtokról. Szerinte a görög vagy török joghurtok finomabbak, míg én a házi joghurtok mellett kardoskodtam. Ismeretlen ismerősként már többször cseréltünk gondolatokat Gabival gasztrotémában, és -szerencsére- nem mindenben értünk egyet. Én alapjában hiszek a BIO és a házi alapanyagok (pl. joghurtok) létezésében, míg ő ezeket -részint- megkérdőjelezi. Pontosabban, szerinte nem minden "házi" amiről azt állítják, hogy az. Tiszteletben tartom a véleményét, és biztos vagyok benne, hogy ez fordítva is így van.
Megfogadtam, hogy most akkor bolti görög joghurtot veszek, és letesztelem mennyire van igaza Gabinak. Be kell vallanom, valóban finom volt a bolti görög joghurtnak nevezett termék. Gyorsan leszögezem, eddig  is boltit vettem nagyobbrészt, de -családtagjaim jól tudják- én az Osztrák (alpesi) termékeket részesítem előnyben a Magyar házi(!) vagy manufakturális készítésű tejtermékek mellett.
Szóval kedves Gabi: Igazad van, valóban finom volt a görög joghurt! Kellően krémes, tejszínes és pikánsan savanykás volt az íze. Valahol félúton a joghurt és a tejföl között tudnám elhelyezni.
A másik amiért a sütőtököt és a gránátalmát választottam az az, hogy mindkettőnek most van a szezonja. A főzeléket egy picit édesebbre hangoltam, ezt hivatott ellensúlyozni a gránátalma savanyúsága, no és a csirkealaplé sóssága. A kontrasztok további fokozása érdekében pedig a krémes főzeléket töri meg az apró magok robbanása a szájban, egy pici játékosságot megengedve ezáltal is.
Mindenkinek aki szereti a sütőtököt, csak ajánlani tudom ezt a receptet. És annak is, aki nem szereti, mert könnyen elképzelhető, hogy ebben a formában megkedveli azt.

Hozzávalók:

- 1 sütőtök

- 1 gránátalma

- 0,5 l alaplé

- 1 kisebb vöröshagyma

- görög joghurt

- friss gyömbér

- étkezési keményítő

- cukor

- só

- olaj

- vaj (1 tk.)


Elkészítése:

A sütőtököt hámozzuk meg és vágjuk kisebb kockákra. Egy edényben olvasszuk fel a vajat és pár csepp olajat adjunk hozzá, hogy ne égjen meg. Adjuk hozzá a finomra vágott hagymát és pároljuk puhára. Majd keverjük hozzá a sütőtököt, és nagyobb láng felett picit karamellizáljuk, de vigyázzunk rá, nehogy megégjen. Sózzuk, és reszeljünk hozzá ízlésünknek megfelelő mennyiségű gyömbért. Gyakorlatilag ennyi fűszer elegendő ebbe az ételbe, de aki szeretné az további fűszereket is adhat hozzá. Forgassuk jól össze, és öntsük fel annyi alaplével (vízzel), hogy éppen ellepje a sütőtököt. Fedjük le, és harapható állagúra főzzük meg. Ekkor 1-2 merőkanál mennyiséget vegyünk ki, többit egy botturmixal pürésítsünk le. Tegyük vissza a kivett részt  is, kóstoljuk meg, ha kell, akkor cukorral esetleg sóval állítsuk be az ízeket. Érdemes egy picit édesebbre készíteni. Ha ezzel megvagyunk, akkor 1-2 ek. joghurtot adjunk a főzelékhez, kóstoljunk újra majd a kellő konzisztencia eléréséhez a hideg vízben elkevert keményítővel sűrítsük be. Tálaláskor a gránátalmával szórjuk meg a főzeléket.

Tipp:
A gránátalma magjait a legkönnyebben úgy tudjuk kinyeri, hogy a tenyerünkre helyezzük a félbevágott gránátalmát, és egy kanállal kiütögetjük a magokat.

Az én marokkói csirkém

Rájöttem, hogy szeretem a marokkói konyhát. Igaz, sosem ettem még autentikus marokkói ételt, sőt Marokkóban sem jártam még sosem. Akkor, hogyan is szerethetem? Végtelenül egyszerű a válasz. Szeretem a fahéjat, a köményt, a kurkumát, a chilit és még sorolhatnám azokat a fűszereket amelyeket a marokkói konyha használ. Na és a couscous-t, amit én most bulgurra cseréltem lévén ez volt itthon, és sáfrány helyett kurkumát használtam.
Az internetre és Jamie Oliver-re voltam hagyatkozva amikor kitaláltam, hogy tegnap én bizony marokkói csirkét fogok készíteni. J. O. ezt a receptet bárányból készítette ugyan, de én megelégedtem a csirkével is, ráadásul a bárány beszerzése sem túl könnyű. Meg különben is... Magát a receptet kissé átalakítottam, ezért is adtam azt a nevet az ételnek, hogy az én marokkói csirkém. Ezzel az étellel gyakorlatilag magamat örvendeztettem meg a leginkább, mivel a párom sem a padlizsánt, sem a bulgurt sem a hús-gyümölcs kombót nem kedveli, de ennyi önzőség így az év végén nekem is jár. Javára legyen mondva, azért megkóstolta.
Maga az étel tokkal-vonóval 40 perc alatt elkészül, és ebből maga a padlizsán sütése volt a legtöbb, ami közel 30 percet vett igénybe. Pont ezért, akár előzőleg is meg lehet sütni a padlizsánt így ez az étel egy remek, gyors vacsora is lehet akár egy hétköznap estén is.

Hozzávalók:

- 1 padlizsán (fejenként egy fél)

- bulgur

- 40 dkg csirkemellfilé

- 0,5 liter alaplé (víz)

- aszalt füge

- friss gyömbér

- 1 gerezd fokhagyma

- őrölt kömény

- őrölt fahéj

- őrölt chili

- kurkuma

- 1 citrom

- só

- bors

- olaj

Elkészítése:

A padlizsánt az előmelegített 220-230 fokos sütőben kb. 20-30 perc alatt megsütjük. Kivesszük és hűlni hagyjuk. Ez idő alatt a csirkét megmossuk, és csíkokra vágjuk. Egy keverőtálban az őrölt fűszereket (1-1 tk-nyi) és ízlésünknek megfelelő mennyiségű reszelt gyömbért és fokhagymát a sóval, 1/2 citrom levévell és az 1 ek.-nyi olajjal elkeverünk. Ebbe a pácba alaposan beleforgatjuk a csíkokra vágott húst, és legalább 30 percig pácolni hagyjuk. Egy másik tálba a bulgurt elkeverjük egy csipet sóval és 1 tk. kurkumával és felöntjük a forró alaplével (vízzel) , letakarjuk és hagyjuk megpuhulni. Egy serpenyőbe olajat hevítünk és megsütjük a húsokat, ügyelve arra, hogy ne száradjanak ki. Tálaláskor a félbevágott (sült) padlizsánba töltjük a bulgurt, ráhalmozzuk a csirkét és aszalt fügével vagy más aszalt gyümölccsel tálaljuk.

Tipp:
Ha hozzájutunk akkor korianderrel is dekorálhatjuk, illetve használhatunk még mandulát, pisztáciát is.

Szimplán paradicsomos marharagu

Az előző bejegyzésemben írtam, hogy a marhafartőből 2 különböző ételt készítettem. Most a második verziót prezentálom nektek, amely egy kellően fűszeres paradicsomos marharagu. Mondanám, hogy olaszos, de nem mondom. Bár tény, hogy inkább az olasz konyhára (is) jellemző fűszereket használtam, no és a tészta is inkább az olasz konyhára hajaz, de maradjunk annál, hogy szimplán paradicsomos marharagu. Szerintem a marhafartő eléggé jól tűrte a paradicsomos fürdőt, hogy így fejezzem ki magam. Hálájának jeléül kellőképp puhára főtt. Szerintem jól harmonizált a fűszerekkel is amiket használtam, ezek a következők voltak: zsálya, kakukkfű, fokhagyma. A végeredmény egy kellően pikáns, kissé édeskés ragu lett, amelyet akár egy szelet kenyérrel is lehetett volna elfogyasztani egy testes, száraz vörösbor mellett.

Hozzávalók:

- kb. 40 dkg marhafartő

- 1 konzerv paradicsompüré (vagy házi paradicsomlé)

- 4 gerezd fokhagyma

- friss zsályalevél

- friss kakukkfű

- 1 vöröshagyma

- olaj

- só, bors

- tészta

Elkészítése:

A húst megtisztítjuk az esetleges inaktól, hártyáktól és olyan "emberes" méretű kockákra vágjuk. Egy magasfalú edényben kevés olajat hevítünk és a húsokat erős lángon jól megpirítjuk. Ennek azért van jelentősége, hogy a hús magában tarthassa a húsnedveket, így kellően ízletes, és puha is lesz a főzés végére. Ha a húsokat jól megpirítottuk, akkor egy tányérra szedjük ki őket. Az edényben lekapott, égett részeket ne mossuk el, hiszen azokban is ott vannak az ízek, kár lenne ha elvesznének. Ezeket a leégett részeket vagy alkohollal vagy apróra vágott vöröshagymával tudjuk felszedni. Tehát a hagymát is megdinszteljük, ha szükséges kevés olajat adhatunk hozzá. Ha ezzel megvagyunk, akkor a paradicsompürét pirítsuk le, sózzuk, borsozzuk, és adjuk hozzá a fűszernövényeket is. A fokhagymát apríthatjuk is, de reszelve sokkal intenzívebb lesz az íze. Helyezzük a húsokat -a kiengedett levükkel együtt- a fűszeres, paradicsomos szószba, kevés folyadékkal (víz, alaplé, vörösbor, barna sör) öntsük fel, és fedő alatt főzzük puhára. Ha ezzel megvagyunk, akkor főzzük ki a tésztát, és azonnal tálaljuk.

Tipp:
Aki szeretné, az a tálaláskor reszelhet hozzá parmezán vagy pecorino sajtot. Illetve a raguba használhat más zöld fűszernövényt is, jól illik bele az oregánó és/vagy a bazsalikom is.

Párolt marhafartő, csicsókapürével

Két új alapanyaggal volt szerencsém megismerkednem. Mégpedig a marhafartővel és a csicsókával. Marhát évente többször is eszem, leginkább nyak vagy rostélyos formájában, de a fartővel eddig nem volt szerencsém megismerkedni. Most is nyakat szerettem volna venni, viszont a multinál nem volt. Azt mondta az eladó, akkor van ha akciós... Na pufff...
Így elmentem abba a húsboltba ahonnan előtte való héten szép bőrös karajt sikerült vennem, gondoltam ott biztos lesz.Tévedtem.Viszont nem akartam tovább keresgélni, így az eladóra bíztam magam, mondtam mihez lenne, (főzni, párolni, illetve ragunak) így ajánlotta a fartőt. Hát legyen, legalább most kiderül mennyire alkalmas mindezekre. Ugyanis két különböző ételt készítettem el a fartőből. Az egyik részéből olaszos ragút készítettem el tésztával, a másikból pedig a képen látható sütve-párolt verziót. Nekem a ragus jobban bejött, igaz azt tovább is főztem, viszont jelen receptünkben a marha elsődleges íze jobban érvényesült. Ehhez az ételhez egy pürét gondoltam amelyet az eddig számomra ismeretlen csicsókából készítettem, amit egyébként egy nénitől vettem 2 csomag petrezselyem kíséretében. Mindenkinek csak ajánlani tudom a csicsókát, azonkívül, hogy egészséges, nagyon finom is! Csak ne lenne olyan macerás a pucolása. Valaki csak egyszerűen megsikálja, de az enyémek totál földesek voltak, így inkább pucoltam. És pucoltam...

Hozzávalók:

- 50 dkg marhafartő

- gyökérzöldségek

- vöröshagyma

- fokhagyma

- friss zsálya

- friss kakukkfű

- 50 dkg csicsóka

- só

- olaj

- petrezselyem

Elkészítése:

A húst tisztítsuk meg, az esetleges inaktól szabadítsuk meg. Ajánlatos a felhasználása előtt a hűtőből legalább 1 órával kivenni. Egy serpenyőben olajat forrósítsunk fel, és a húst süssük körbe, azaz kérgezzük. Ha ezzel megvagyunk akkor tegyük át egy tányérba, majd ugyanabba a serpenyőben amelyben a húst kérgeztük, a kockára vágott gyökérzöldségeket pirítsuk le a durvára aprított hagymával együtt. Ezután egy tepsibe halmozzuk a megpirított zöldségeket, egyfajta zöldséges alapot adunk a húsnak. Erre ültessük rá a kérgezett húst, sózzuk, borsozzuk meg és öntsük rá a tányérba összegyűlt húslét is. A tepsibe helyezzünk el pár gerezd fokhagymát, majd a húsra tegyünk pár ág kakukkfüvet és néhány zsályalevelet. Öntsünk alá 3-5 dl vizet vagy alaplevet és alufóliával szorosan zárjuk le és az előmelegített 150 fokos sütőben 2-3 órát süssük-pároljuk meg. Fontos, hogy 30-40 percenként locsoljuk meg a húst, és félidőben forgassuk is meg. Ha megsült, akkor legalább 20-30 percet pihentessük a húst, és csak utána szeleteljük fel. A csicsókapüréhez a csicsókát hámozzuk meg, és annyi sós vízbe tegyük fel főni amennyi ellepi. Ha már puha, akkor pürésítsük egy botturmix segítségével, végezetül egy darabka vajjal montírozzuk. (szeretem ezt a szót) :)

Tipp:
Ha valaki biztosabbra akar menni a hús puhulását illetőleg, akkor gyakorlatilag mint egy húslevest, úgy is készítheti (főzheti) ezt az ételt. Ebben az esetben a kérgezés elmaradhat, viszont a már forró vízbe tegye bele a húst, és főzze meg.


 

Kolbászos Pappardelle

Imádom a tésztát. Tésztát, tésztával tudnék enni. Hetente 1x biztos készítek valamilyen tésztát, mégsem került fel a blog eddigi 4 hónapos megléte során tésztás recept. Ennek csupán az volt az oka, hogy az eddigi szülő-és egyben lakó városomban Győrben maradtak egyes konyhai felszereléseim, így a képen látható pasta-s tányér is. Legutóbb mikor hazalátogattunk, akkor viszont magunkkal hoztuk, így már semmi akadálya annak, hogy egy pasta-s tányérban tudjam prezentálni a világnak az éppen aktuális tészta receptemet. Amely jelen esetben kolbászos, ceruzababos, házi aszalt paradicsomos, mozzarellás tészta. Semmi flanc, csak így egyszerűen. Ezért az egyszerűségért is szeretem az olasz konyhát.
Egyébként azért is szeretem a tésztás ételeket mert gyorsan elkészíthetőek még akkor is, ha szószos tésztát készítünk. Hiszen amennyi idő alatt felforr a víz és meg fő a tészta, addig a szósz is elkészíthető. Akkor meg miért is nem lehet szeretni a tésztás ételeket? Egy jó üveg bor a tészta mellé -mondjuk az mindenhez, mindenkorra passzol- egy kis (olasz) zene, és minden rendben van...
Nekem egyébként olyan nyarat idéző feelingem támad a kép alapján. És neked?

Hozzávalók:

- 1 cs. Pappardelle tészta

- egy kisebb szál füstölt kolbász

- 15 dkg ceruzabab

- 1 csomag mozzarella

- aszalt paradicsom

- olívaolaj

- só

Elkészítése:

Annyira egyszerű, hogy szinte szégyellem is leírni. Szóval a ceruzababot ress, roppanósra főzzük. A kolbász héját eltávolítjuk, és az ujjunkkal szétnyomkodjuk kisebb darabokra, gombócokra és egy serpenyőben az olívaolajon ropogósra sütjük. Az aszalt paradicsomot félbe vágjuk. A mozzarellát kézzel széttépkedjük. Úgy szép ha rusztikus. A tésztát fogkeményre főzzük. Ha ezzel megvagyunk akkor egy tésztás tányérban a leszűrt tésztát elhelyezzük, és tetszőlegesen elrendezzük a "feltéteket" rajta és a kolbász kisült zsírjával meglocsoljuk.

Tipp.:
Érdemes puhább kolbászt vennünk mert azt könnyebben tudjuk az újainkkal szétnyomkodni, illetve ha megengedhetjük magunknak akkor bivaly mozzarellát használjunk. 
  

Joghurtos sült csirke, illatos rizzsel

A napokban megint vágytam valami nagyon fűszeresre. Ilyenkor automatikusan húsban gondolkodom, és akkor is csirkében. Ugyanis -szerintem- a csirke húsa tipikusan az a "minden fűszert felvevő" hús. Régebben készítettem már joghurtos csirkét, így mivel a neten bogarászva szintén szembetaláltam magam vele, eldöntöttem, hogy ezt az ételt fogom elkészíteni. A lelke ennek az ételnek maga a joghurtos pác, érdemes akár egy egész napot is pácolni a csirkét mielőtt megsütjük. Javaslom, hogy erőteljesebben fűszerezzük ilyenkor a húst, mivel tapasztalatom szerint a joghurt tompít a fűszerek erősségén. Nyugodtan lehet karakteresebb fűszereket is használni, (pl. kakukkfű) bár én inkább a keleti fűszereket preferálom. És mivel közeledik a karácsony, így próbáltam egy kevés karácsonyi illatot, ízvilágot belecsempészni az ételbe. Ezt pedig a fahéj, szegfűszeg, illetve a reszelt Bio narancshéj illatával értem el, legutóbbit egy drogériában vettem. Ha "kezelt" narancsot veszünk, és annak a héját reszeljük le, akkor azt mindenképpen forró vízben alaposan mossuk meg, és töröljük szárazra. Utóbb gondolva a narancshéjból többet is használhattam volna, de nem tudtam mennyire fog kiérződni a csirkén. Ez is egy példa arra, hogy érdemes kísérletezni, játszani az ízekkel.

Hozzávalók:

- 6 db csirke alsócomb

- 2 kis pohár zsíros joghurt

- 1 tk. friss gyömbér

- 2 gerezd fokhagyma

- 1 tk. csilipor

- 1 tk. őrölt római kömény

- 1 tk. őrölt fahéj

- 1 tk. Bio reszelt narancshéj (Alnatura (DM) márkájút használtam)

- pár szem szegfűszeg

- 1 rúd fahéj

- zacskós rizs

- só

- cukor

Elkészítés:

A csirkéket megmossuk, bőrüket lehúzzuk. Egy késsel a húson pici bevágásokat ejtünk, ezzel segítve a pácolást. Egy keverőtálba öntjük a joghurtokat, ehhez adjuk hozzá a reszelt gyömbért, fokhagymát, a csiliport, római köményt, őrölt fahéjat, a narancshéjat, a sót, és egy kevés cukrot. Ha kikevertük a fűszerekkel a joghurtot és kellemesen fűszeresnek, sósnak-édesnek ítéltük meg, akkor ebbe a páclébe forgatjuk bele a csirkecombokat. Hűtőbe tesszük és legalább 2 órát pácolódni hagyjuk őket. Ha ennél több időnk van, akkor 2-3 óránként érdemes megforgatni a húsokat. A sütés előtt legalább 1 órával kivesszük a húsokat a hűtőből, és az előmelegített 180 fokos sütőben egy sütőtálban a joghurtos páclével együtt, fólia alatt kb. 1 órán át sütjük őket. A sütés vége előtt 10 perccel érdemes levenni a fóliát, kicsit rápirítani a húsokra. A rizshez a vizet feltesszük főni az 1 rúd fahéjjal, a pár szem szegfűszeggel és kevés sóval. Ha már forr a vizünk beletesszük a rizst, és a gyártó szerinti ideig főzzük azt.

Tipp:
Ha hozzá tudunk jutni friss korianderhez, akkor dekorálhatjuk vele a csirkénket tálaláskor. Illetve a kész forró rizshez keverhetünk friss bébi spenótot vagy mángoldot is.

Pagoda karfiol leves, buggyantott tojással

Egy újabb -eddig csak a tv-ből ismert- zöldséggel volt szerencsém megismerkedni. A minap amikor a zöldségesemhez mentem, szembetalálkoztam VELE. Igen, így nagy betűkkel. Mert kérem szerelem volt ez első látásra amely a Pagoda Karfiol és közöttem szövődött.
Örülök minden olyan újításnak amit a zöldségesek azért tesznek, hogy minél színesebben és ízben kicsit másképpen főzhessük, különösen ilyenkor télen. Sajnos tapasztaltam ott a helyszínen, hogy legalább 3-an is visszatették ezt a gyönyörű zöldséget, lévén nem ismerik. Hiába magyarázta a zöldséges, hogy nem kell tőle félni, ugyanúgy kell vele bánni mint mondjuk a brokkolival vagy a karfiollal, mégsem vették meg. Na de én! Büszkén vittem haza, és magamban mosolyogtam azokon a csodálkozó tekinteteken amelyekkel akkor találkoztam, mikor szembe jött velem 1-1 ember és méricskélték a szemükkel a pagodámat. Pedig nem új keletű zöldség a pagoda karfiol, csak ugye a hipermarketek nem árulják, legalábbis itt vidéken nem. És tudjuk jól, ha valami nincs a "teskkkkkóban' akkor az vagy nem jó, vagy olyan izéééé.. fura.
Szemfüles olvasóim kérdezhetnék tőlem, hogy miért nem krémleves a pagodám, miért csak leves? Nekik és másoknak üzenem: krémleves ez, csak nem a tejszíntől, hanem a buggyantott tojástól. Ugyanis egyre jobban elfordulok attól az iránytól, miszerint egy krémleves csak akkor jó, ha belezuttyantunk egy "veder" tejszínt. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy ezt megcáfoljam. Ugyanis már ott elkövetik -szerintem- sokan a hibát, hogy 10, 20%-os  főzőtejszínt használnak. A tejszín ugyanis kérem nem 10-20, hanem 30%-os. És nem főző, hanem (hab)tejszín. Én mindig habtejszínt használok főzéshez is. Viszont ennek az a hátránya, ha véletlenül meglódul a matéria, akkor a tejszín zsírossága miatt elvész az ételünk elsődleges íze. Nagyon nehéz eltalálni az arany középutat ahhoz, hogy ne legyen sok, és ne legyen kevés a tejszín az ételbe.Viszont a tojássárgája pont annyira teszi krémessé -jelen esetünkben- a levest amennyire krémesnek kell lennie. Még egy ok amiért nem tettem ebbe az ételbe sem tejszínt sem vajat az az, hogy érezni akartam a pagoda ízét. Amit viszont használtam de a zsírossága miatt szintén kizárta a tejszínt ebből az ételből, az a csirke alaplé. Lévén van egy szép kandúrunk, hetente egyszer a gyári macskaeledelen felül 1 kg farhátat egyszerre megfőzök neki, ennek az az előnye, hogy nekem lesz alaplevem, hátránya, hogy eléggé zsíros. Ha ehhez még a tejszínt hozzáadnám, akkor az orvos eltiltana a főzéstől...

Hozzávalók:

- 1 db pagoda karfiol

- kb. 0,5l csirke alaplé

- fejenként 1 tojás

- só, bors


Elkészítés:

A karfiolt rózsáira szedjük, megmossuk. A kisebb rózsákat félretesszük levesbetétnek. Egy edényben a nagyobb karfiol rózsákat belehelyezzük és annyi alaplével öntsük fel, amennyi ellepi őket, illetve egy kevés csapvízzel még felhúzathatjuk, hiszen úgyis elpárolog a főzés során. Finoman sózzuk, borsozzuk meg, egyéb fűszert nem igényel. Teljesen főzzük puhára majd turmixoljuk le. Ha túl híg lenne akkor keményítővel, ha sűrű lenne, akkor alaplével javíthatunk a konzisztencián. Időközben egy kisebb edényben, vagy párolóban a kisebb fej karfiol rózsákat roppanósra, haraphatóra pároljuk meg. A buggyantott tojást pedig úgy készítsük el, hogy egy edényben annyira melegítsünk fel vizet, hogy az finoman gyöngyözzön, de ne forrjon. Ha ez megtörtént, akkor egyesével helyezzük bele a tojásokat, nem kell kavargatni, nem kell örvénylő víz, nem kell ecet, hanem 3 perc türelem kell. Ennyi idő alatt a fehérje kicsapódik, a sárgája pedig krémes marad. Tálaljuk a levest a megpárolt karfiol rózsákkal és a buggyantott tojással.

Tipp:
Aki szeretné az natúr vagy esetleg sajtos bagettel, pirítóssal is fogyaszthatja a levest.

Hurka leveles tésztában, tormás-alma kencével (hamis Wellington)

Itt van a tél, itt van újra... Vagyis a disznóvágások ideje elérkezett. És ha már disznóvágás, akkor pálinka és hurka. Ugyan nem vettem részt személyesen annak a jószágnak a levágásán amiből ez a hurka készült, de tény, hogy ezt a receptet friss, házi hurkából készítettem. Magát a hurkát István készítette, akit még a nyáron ismertem meg horgászat közben, -pontosabban ő horgászott- és nagyon megörültem annak amit mondott, miszerint ő télen hétvégente disznót vág. Amíg Győrben éltem, megvolt a forrásom a friss hús és füstölt portékák beszerzésének céljából, sajnáltam is, hogy az a vonal a költözésem miatt megszakadt.
Szóval egyik nap csörög a telefonom, István hívott miszerint megkezdi a "szezont". Hurkát rendeltem tőle, és nem csalódtam. Sőt olyannyira nem, hogy életem legfinomabb véres illetve májas hurkáját sikerült beszereznem tőle. Ellátott jó tanáccsal ami a sütést illeti. Azt javasolta, hogy légkeveréses sütőben 50-60 fokon süssem 1 óra hosszat a hurkát, semmi víz alá -mondjuk én eddig sem tettem alá, max. kevés zsírt-, semmi szúrka-piszka és higgyem el nem fog kidurrani a hurka. Én mondjuk 100 fokra csavartam fel a sütőt, mivel nem kapcsoltam be a légkeveréses funkciót, és tényleg nem durrant ki. Igaz, nem lett ropogós a bőre a hurkának, na de valamit valamiért. Remek fűszerezése volt a hurkának, a májasban kimondottan érződött a majoranna, finoman megtámogatva a friss máj ízét. Szóval a hurkák egyik felét frissen sütött kenyérrel ettük meg, a másik felét lefagyasztottuk. Mivel hetek óta érett a fejembe a hurka wellington módra, így ezt készítettem a véres hurkák másik feléből. Nem állítom, hogy én találtam fel a spanyol viaszt, de nem találtam ilyen receptet a neten. Mivel ez a prototípus volt, így van még mit fejlesztenem rajta, leginkább azt, hogy kevesebb gombapépet használjak, illetve legközelebb ne felolvasztott leveles tésztával dolgozzak. Ugyanis kicsomagolás után sajnos törött darabokkal találtam magam szemben, és mint anno a technika órákon, úgy kellett össze gyurmáznom a hurka köré a tésztadarabokat.
Mivel ez egy önálló étel, így nem igényel köretet, de én egy tormás-almás kencével azért tovább fokoztam az ízeket.

Hozzávalók:

- 50 dkg véres hurka

- 1 csomag leveles tészta ( én Tante Fannyt használtam)

- 50 dkg barna csiperke

- friss kakukkfű

- tormakrém

- tejfől

- olaj

- 1 db alma

- 1 tojás

- só, bors


Elkészítés:

A gombákat megmossuk és apróra vágjuk majd kevés kevés olajon lepirítjuk. Megsózzuk és addig pároljuk még a levét teljesen el nem fövi, a gyorsabb cél elérése érdekében magasabb lángon végezzük ezt. Amikor már teljesen "száraz" a gomba, akkor adjunk hozzá borsot, és friss kakukkfüvet. Egy botturmix segítségével péppé dolgozzuk össze, majd hagyjuk teljesen kihűlni. Ha ez megtörtént akkor a hűtőből elővett leveles tésztát egy sütőlapra terítsük ki, majd a hurka méretének megfelelő méretben kenjük rá a gombakrémet és helyezzük rá a hurkát. Ezután tekerjük fel, hajtsuk rá a tésztát. Szorosan nyomkodjuk össze, hogy jól záródjon. A tészta külsejét finoman sózzuk meg, majd egy felvert tojással kenjük le, és az előmelegített 180 fokos sütőben süssük aranysárgára. Tálaláskor adjuk hozzá a tejfölben elkevert ízlésünknek megfelelő ecetes tormát, és az apró kockára vágott almát.

Tipp:
Aki szeretné az a klasszikus Wellington mód szerint sonkával is feltekerheti a tésztát, illetve a csiperke helyet/mellett más aromásabb gombát is használhat.

Rántott zeller fokhagymás tejföllel

Piacozni jó. Piacozni egy élmény, pláne annak akinek a főzés nem csak egy kötelező feladat. És nekem nem az. Nekem fontos az, hogy tudjam kitől és pláne fontos az, hogy mit veszek. Becsülöm azokat akik a kertekben termesztik a zöldséget, gyümölcsöt és utána saját maguk viszik azokat eladni. Ezektől a termelőktől szeretek igazán vásárolni. Minden kiskertnek megvan a maga saját íze. Tovább megyek. Minden tájegységnek megvan a saját íze. Ilyen sajátos finom ízük van a hegykői zöldségeknek is. Kiváltképp a gyökérzöldségeknek kedvez a Fertő-tó közelsége. Ha tehetem akkor hegykői répát, hagymát, és ahogy most is, zellert veszek.Viszont itt Tatán ahol élek nem igazán tudok ilyet beszerezni.
Most hétvégén hazalátogattunk Győrbe, és szombaton végre ismét kilátogathattam a kedvenc piacomra. Anyukám gyerekkorunkba oltotta belénk az öcsémmel a piacozás szeretetét, ezúton is köszönöm neki. Ahhoz képest, hogy november végét írtunk elég sok árus volt a piacon. Sorba jártuk a kedvenc árusainkat, anyukámat -lévén minden hétvégén kijár- több helyen is ismerősként köszöntötték.Van 1-2 árus, akit én is ismerek, mint például azt a mangalica árus hölgyet akitől most egy darab "fain" disznósajtot vettünk, és végül de nem utolsósorban azt a hegykői(?) fertőhomoki(?) -nem tudjuk pontosan melyik településről jár be- árust is, akit Ferinek hívnak és sokan ismernek a piacon. Állítom neki van az egyik legjobb portékája a piacon, mármint ami a gyökér és egyéb zöldségeket illeti. Ha valaki 8 után megy, az már csak a maradékból tud választani nála. Nekünk szerencsénk volt mert mindent tudtunk tőle venni kivéve a petrezselymet, amit szintén az egyik falubelijétől tudtunk beszerezni. A képen látható zellert is Feritől vettük, pontosabban zellereket, amely egyik példányából most rántott zellert készítettem. A rántott zeller receptet még valamikor az "Ízőrzők" adásának hegykői részében láttam évekkel ezelőtt, és azóta is többször napirendre került az elkészítése, de valamiért eddig nem készítettem el. Állítólag nem mindegyik zeller jó erre a célra, így Ferit kértük meg, hogy adjon olyat ami ehhez passzol. Mondta milyen fajtájú a zeller amit ad, -valamilyen "I" betűs- de hát kérem, elfelejtettem.... Tény és való, hogy nem kellett előfőzni, nem kellett besózni és állni hagyni amint azt más oldalakon olvastam, ez a zeller oldalanként amit kb. 3-4 mm-es vastagságra vágtam, 3-4 perc alatt közepes lángon  is megsült. Erre mondaná az olasz: Al dente! Készítettem hozzá egy tejfölös-fokhagymás mártogatóst és egy kis sült krumplival remek hétfői vacsora kerekedett belőle.
Ha van rá lehetőség, keressétek és vegyétek a hegykői zöldségeket, vagy még jobb ha valaki Győrben jár és kilátogat szombaton az Árkád melletti piacra, és megkeresi Ferit. :)

Hozzávalók:

- 1 közepes méretű zeller (hegykői)

- tejföl

- fokhagyma

- tojás

- liszt

- zsemlemorzsa

- olaj

- só

Elkészítés:

A zellert hámozzuk meg, és alaposan mossuk meg. Vágjuk kb. 3-4mm vastagságúra és sózzuk, esetleg borsozzuk meg. A szokásos módon panírozzuk be (liszt, tojás, zsemlemorzsa) és nem túl forró bő olajban szép aranysárgára süssük meg. A tejfölbe keverjünk ízlésünknek megfelelő mennyiségű reszelt fokhagymát és sózzuk meg, majd tálaláskor adjuk a rántott zeller mellé.

Tipp:
Ha valaki szeretné, akkor fűszeres panírban is sütheti a zellert.

Rozmaringos sült karaj édesburgonya pürével

Az eddigi megélt 36 évem alatt még sosem ettem édesburgonyát. Rengetegszer találkoztam vele a boltok polcain, fogtam a kezemben, méricskéltem, de a közel 1.000ft/ kg ára miatt nem vettem eddig. Most sem én vettem, hanem az "anyósom" hozott és kért meg, hogy készítsek belőle valamit. Összeült a kétszemélyes stáb, és egyhangúan eldöntöttük, hogy a közel 30-40 dkg-os példányból pürét fogok készíteni. Mivel nem ettünk még sosem édesburgonyát, így nem akartam fűszerezni, tisztán szerettük volna érezni az ízét. A són kívül csak egy diónyi vajat adtam hozzá a pürésítés előtt, és őszinte leszek: nagyon finom lett így is. Hozzá egyben sült rozmaringos-citromos karajt sütöttem. (A fotón nem látszik, de pár gerezd almát is tettem a hús alá sütés előtt).
Akik olvassák a blogomat ők tudják, hogy én minden húst max. 150 fokon sütök, és csak a grillezés idejére csavarom fel a kapcsolót 200 fokra. Kardoskodom a lassú sütés mellett, ugyanis így sokkal szaftosabb lesz a hús, amely a karaj esetében különösen fontos, hiszen eleve szárazabb hús mint mondjuk egy tarja vagy egy lapocka. Másfelől, mivel a húsban lévő fehérjék lassabban csapódnak ki, így a hús is ízletesebb lesz, és kevesebb lesz a súlyveszteség is. Mindezt akkor érjük el, ha a sütés előtt jól körbesütjük a húst, azaz kérgezzük. Ami még nagyon fontos, hogy sütés után legalább 10-15 percet pihentessük a húst, mivel így tudnak a húsban maradt nedvek "megpihenni", és tudjuk majd szépen vágni. Aki még eddig nem próbálta ki ezt a sütési módot, mindenképpen próbálja ki!

Hozzávalók:

- 50 dkg egész csn. karaj

- 1-2 db. édesburgonya

- friss rozmaring

- 1 citrom

- só

- bors

- olaj

- vaj

A húst megtisztítjuk, az esetleges lógó részeket levágjuk. Egy deszkára, vagy egy tányérra friss aprított rozmaringot, borsot és egy citrom reszelt héját szórunk. Ebbe a fűszerkeverékbe forgatjuk, hempergetjük meg a húst. Sózni közvetlenül sütés előtt sózzunk! Hűtőbe legalább 1-2 órára tesszük, de akár egy egész napot  is pácolhatjuk így. Ha eleget pácoltunk a húst, akkor egy serpenyőbe olajat hevítünk és erős láng felett körbesütjük, kérgezzük a húst. Majd egy hőálló tálba helyezzük át, kevés folyadékot öntsünk alá, és egy darabka vajat tegyünk a húsra, végül alufóliával letakarva az előmelegített 150 fokos sütőben kb. 1-1,5 óra alatt -1-2x meglocsolva- készre sütjük. Az utolsó 10 percben a fóliát levéve pirítsuk meg a húst. Az édesburgonya püréhez a "krumplit" megpucoljuk, kockára vágjuk és a sós vízben főzzük puhára. Majd öntsük le a vizet róla, adjunk hozzá egy diónyi vajat, törjük át, és keverjük habosra.

Tipp:
Aki szereti a húst gyümölccsel, az cikkekre vágott almákat is helyezhet a hús alá sütés előtt.

Céklás-juhtúrós rizottó

Továbbra is szeretjük a rizottót. Nem tudjuk nem szeretni. Meleg, krémes, zöldséges szóval nem lehet nem szeretni. Pláne ilyenkor amikor már eléggé hideg van, az ember fia kívánja a forrót. Legyen az leves, vagy egy krémes rizottó. Ez az az étel, amelyet -szerintem- jó melegen (rögtön elkészülte után) kell enni, hiszen ahogy hűl, úgy "köt" meg a rizs a keményítő miatt. Újramelegítve pedig nem az igazi.
Úgy egy hónapja készítettem utoljára rizottót, akkor sütőtököset, most szintén egy szezonális zöldséghez nyúltam, méghozzá a céklához. A cékla rendkívül egészséges, tele van antioxidánsokkal, amelyek segítenek megkötni a káros szabad gyököket.
Egyetlen hátránya van a céklának mégpedig az, hogy rendesen megszínezi a kezünket, -tudják ezt jól a pancsolt borok készítői is- így ajánlatos kesztyűt húzni akkor amikor céklával dolgozunk. Mivel a céklát én előtte több órán keresztül fóliában puhulásig sütöttem, így azt gondoltam meg fog édesedni. Ezért gondoltam mellé kiegészítő feltétnek a sóssága miatt a  Bryndzát, azaz a juhtúrót. Nem tudom, hogy mi lehetett a baj, de az enyém nem édesedett meg, ettől függetlenül a Bryndza jól passzolt a céklához. Egy kevés kakukkfüvet használtam fűszernek hozzá, de megfordult a fejembe a bazsalikom is. Alaplevet most csirke farhátból és kevés gyökérzöldség elegyéből főztem, aki leveskockát mer használni annak rákoppintok az orrára! :) Tessék elfelejteni a kockát! Az alaplevet le is lehet fagyasztani, illetve levesként is meg lehet enni...

Hozzávalók:

- 2 db kisebb cékla

- 1 db kisebb lilahagyma

- fejenként 1 marék rizs (rizottó rizs, "A" rizs)

- kb. 1 liter alaplé

- kb. 10 dkg Bryndza

- friss kakukkfű

- olaj + vaj

- só

- bors


Elkészítés:

A céklákat alufóliába csomagoljuk és az előmelegített 200 fokos sütőben puhulásig sütjük. Ez a cékla méretétől függően akár több órát is igénybe vesz ezért érdemes ezt akár előző nap is elvégezni. Az alaplevet is elkészíthetjük előzőleg, sőt érdemes akár kisebb adagokban lefagyasztani is. Ha ezekkel megvagyunk, akkor egy serpenyőben olívaolajon a finomra vágott lilahagymát megfuttatjuk, majd hozzáadjuk a rizst is. Ha valaki szeretne, akkor ezen a ponton adhat hozzá egy kevés fehér bort. Ha bort adunk hozzá, akkor azt jól ki kell forralni, hogy az alkohol tartalma eltávozzon. Ezután apránként a forró alaplevet a rizshez adagoljuk, de mindig csak egy merőkanálnyit, és miután felszívta a rizs csak utána adunk hozzá újabb merőkanálnyit az alapléből. Fontos, hogy a rizst ne hagyjuk magára folyamatosan kevergessük, hiszen az a célunk, hogy a keményítőt kikeverjük a rizsből. Tapasztalatom szerint kb. 5-6x kell alaplevet adagolni mire a rizs megpuhul, és krémesen folyós lesz. Nagyjából 15-20 perc alatt készül el. Sózzuk, borsozzuk menet közben, de ügyeljünk arra, hogy az alaplé is sós. Amikor már majdnem puha a rizs, akkor adjuk hozzá a kockára vágott céklát.Tálaláskor morzsoljunk rá a Bryndzából, és pár levél kakukkfűvel ízesítsük, dekoráljuk.

Tipp:
Bryndza helyett használhatunk feta vagy egyéb sós sajtot.

Töltött krumpli gombával és citrommal

Bármennyire is hihetetlen, még sosem készítettem töltött krumplit. Nem is értem az okát, hogy eddig miért is nem, hiszen a krumpli -pláne idén- olcsó, gyorsan elkészíthető és a töltelékek variációja pedig végtelen. Most is csak azért csináltam, mivel volt a hűtőben 4 db csiperke gomba, 2 csomó petrezselyem és nem szerettem volna ha végleg elfonnyadnának. Mondjuk nem a petrezselyem miatt aggódtam, mert azt több mindenben fel tudom használni, a gomba volt a dilemmám. Krémnek, levesnek kevés lett volna ez a mennyiség, így maradt a töltelék verzió. Az íre a pontot az egyik blogger társam adtam meg, aki töltött krumplit készített. Ráadásul éppen kenyeret sütöttem, tehát a sütő amúgy is "üzemelt", így nem volt kérdés: a gomba a krumplik belsejében mint töltelék búcsúzik el a földi pályájától. Nem akartam nagyon bonyolítani a történetet, fűszernek a bors-fokhagyma-petrezselyem kombinációt választottam. Mivel ez így egy picit snasszul hangzott, ezért egy kevés reszelt citromhéjjal csavartam még a történeten. Tipikusan ez az a fajta étel, amely kitűnő akár meleg vacsorára egy hűvös estén, vagy ebédre köretnek remek választás egy fűszeres sült mellé.

Hozzávalók: 

- fejenként 1 közepes méretű krumpli

- fejenként 1 db csiperke gomba

- fokhagyma

- 1 citrom

- 1 csokor petrezselyem

- só

- bors

- olívaolaj


Elkészítés:

A krumplikat alaposan mossuk meg, majd sós vízben puhulásig főzzük meg. Nem kell teljesen szétfőzni, elég addig, amíg a villával bele tudunk szúrni, de a belsejében még érezzük, hogy egy kicsit megakad. Miután ezzel megvagyunk tegyük félre pár percig hűlni. Ez idő alatt a gombákat mossuk meg, majd aprítsuk fel egészen apróra. Egy serpenyőben az olivaolajat melegítsünk fel, és adjuk hozzá a gombákat, sózzuk és borsozzuk. Miután levet engedett adjuk hozzá a nagyon finomra vágott/reszelt fokhagymát. Keverjük el, és közepes lángon addig pároljuk a gombát míg a levét elfővi. Ha ezzel megvagyunk, akkor a krumplikat vágjuk félbe és óvatosan, hogy a héjukat ne szakítsuk el, a belsejüket kaparjuk ki egy keverőtálba. Ehhez adjuk a gombapépet, a finomra aprított petrezselymet és egy alaposan megmosott citrom lereszelt héját. Ezt a tölteléket alaposan dolgozzuk össze, majd töltsük vissza a krumplikba. Egy kiolajozott hőálló edénybe helyezzük a krumplikat, tetejüket csorgassuk meg olivaolajjal, és az előmelegített 180 fokos sütőben kb. 20 perc alatt süssük meg. Tálalkáskor tejfölt és friss petrezselymet adhatunk még hozzá.

Tipp:
Ha valaki szeretné, akkor reszeljen a krumplik tetejére sajtot is.

    

Csőben sütött kecskesajtos-diós sütőtök

Nem múlhat el hét, hogy valamilyen sütőtökös ételt ne készítsek. Sokszor fejben rakok össze egy-egy receptet, aztán van úgy, hogy nem lesz belőle semmi, és ad hoc jelleggel egy másik verzió kerekedik ki az eredetileg eltervezett helyett. Ez többnyire akkor van így, amikor az üzletben valamilyen "fain" alapanyagot tudok jó áron beszerezni, jelen esetben a füstölt kecskesajtot. Dió van bőven itthon, a kecskesajt meg szereti a diót, így ez a párosítás adott volt. Persze pici aggályom azért volt, mégpedig az, hogy a sütőtök a füstölt kecskesajttal mennyire fog jól működni. De szerencsém volt, mivel egyrészt a tök nem volt túl édes,-ezt ugye előre nem tudja az ember- másfelől a kecskesajt sem volt túl intenzíven füstös. A fűszernek használt zsálya pedig szerintem eleve jól passzol a sütőtökkel, tehát nagy reményekkel vágtam bele késemmel a sütőtökbe. Azaz, nem is a késemmel, de ezt majd lentebb úgy is olvassátok..

Hozzávalók:

- 1 kisebb sütőtök

- 2-3 db közepes krumpli

- 2 marék dióbél

- 10 dkg füstölt kecskesajt

- 200ml tejszín

- 3-4 szál zsályalevél

- só

- bors

- vaj



Elkészítés:

A sütőtök hosszabbik részét vágjuk le, pucoljuk meg. A krumplikat szintén pucoljuk meg. A sütőtököt és a krumplikat egy mandolin szeletelő segítségével szeljük karikára úgy, mintha házi chipset készítenénk, azaz kb. 2-3 mm vastagságúra. A diókat morzsoljuk össze, vagy késsel szaladjunk át rajta, nem kell finomra vágni. Ha ezzel megvagyunk, akkor egy hőálló tálat kenjük ki vékonyan vajjal, (esetleg morzsázhatjuk is) és kezdjük el a rétegezést, úgy mint ha rakott krumplit készítenénk. Kezdjük a krumplival, majd sózzuk-borsozzuk meg, erre helyezzük rá a sütőtökök chipseket, majd szórjuk meg dióval. Ezt a rétegezést addig végezzük amíg a tálunk pereiméig érünk. Ekkor dióval és a zsályalevelekkel zárjuk le a réteget, és öntsük a tejszínt a sütőtökös-krumplis-diós rétegre. Reszeljük rá a kecskesajtot, és vajdarabkákat is tegyünk rá. Az előmelegített 200 fokos sütőben kb. 50 perc alatt süssük meg, az utolsó 5-10 percben piríthatjuk is, hogy szép színe legyen.

Tipp:
Tehetünk a rétegek közé is aprított zsályát, esetleg rozmaringot vagy kakukkfűvel is kísérletezhetünk. Ha valaki nem szereti a kecskesajtot, akkor feta sajttal is elkészítheti ezt az ételt.

Thai zöld curry-s csirke

Úgy körülbelül egy hónapja szereztem be Thai zöld curry port, amelyet eddig még nem próbáltam ki. Aki ismer az tudja nagyon jól, hogy nem szeretem a "gyári" fűszerkeverékeket, én magam szeretem a fűszereket házasítani. Viszont mivel koriandert, lime levelet nem tudok beszerezni, ezért ebben az esetben muszáj kompromisszumot kötnöm. Maga a Thai curry fűszerkeverékem a következőket tartalmazza: citromfű, koriander, kömény, bazsalikom, lime levél, fokhagyma, bors, chili. Viszont nem szerettem volna csak erre a fűszerkeverékre alapozni a csirkém utolsó földi útját, így én további fűszereket, ízesítőket adtam ehhez az ételhez. Úgymint gyömbér, édeskömény, szójaszósz. Szerintem nagyon "fain" lett az étel, bár az öndicséret büdös, elég legyen az hozzá, hogy Andi másnap is ebből kért estebédre, ami nála -lévén eléggé intenzíven fűszeres- eléggé ritka eset.

Hozzávalók:

- 1 egész csirkemellfilé

- Thai zöld curry fűszer

- friss gyömbér

- 1 édeskömény

- 2 gerezd fokhagyma

- 1 kisebb fej vöröshagyma

- tejszín (kókusztej)

- szójaszósz

- rízs

- 1 piros húsú paprika

- só

- vaj

Elkészítés:

A csirkemellet megmossuk, megtisztítjuk és közepes méretű kockákra vágjuk. A hagymákat finomra aprítjuk és egy magas falú edényben kevés vajon megfuttatjuk. Amikor már üvegesre párolódtak, egy tk. friss aprított gyömbért adunk hozzá. Jól elkeverjük, majd ehhez adjuk a torzsájától megszabadított, kisebb darabokra vágott édesköményt. A zöld szárát félretesszük a díszítéshez. Pár perc után a csirkemell kockákat is hozzáadjuk ehhez az alaphoz. Miután kifehéredett a csirke, kb. 2-3 tk. curry fűszert adunk hozzá. Megvárjuk még levet enged a csirke, ha esetleg kevés lenne ez a mennyiség akkor vízzel, vagy ha van akkor alaplével pótoljuk a folyadékot. A szójaszósszal ezután "sózzuk" a csirkét, de vigyázzunk vele, inkább többször keveset belőle, mint egyszerre sokat. Ha a csirke megpuhult, és számunkra megfelelően fűszeres már, akkor adjuk hozzá a tejszínt, és egyet forralunk rajta. (Jázmin) rizzsel tálaljuk, és dekoráljuk a kisebb kockára vágott piros húsú paprikával és az édeskömény zöld szárával.

Tipp:
Aki szeretné az friss, vagy szárított chilivel tovább erősíthet az ízeken.

Almás-diós sült zabkása

Ezt a receptet Mautner Zsófi műsorából lestem el, és mivel minden alapanyag adott volt hozzá, így nem volt kétséges számomra, hogy még aznap én is megcsinálom. Már csak azért is, mivel hónapok óta kb. 20 dkg Bio zabpehely árválkodott a polcon, így ez is elfogyott végre valahára, továbbá szép -saját termésű- piros diónk és almánk is van, szóval minden alapanyag adott volt. Egyedül banánt kellett venni hozzá, bár utólag gondolva nekem annyira nem hiányzott volna belőle. Ezért is adtam én az Almás-diós elnevezést a receptnek. Fűszernek pedig a fahéj tökéletesen elég ebbe a.... tulajdonképpen minek is nevezzük? Desszertnek nem igazán mondanám, bár akár abba a kategóriába is belefér(het). Nekem inkább amolyan házi müzli "fílingre" hajaz. Egy biztos. Reggelinek tökéletes, mivel tejet, gyümölcsöt, és nem utolsósorban rostot tartalmaz. A zabpehelyről érdemes tudni, hogy gazdag B vitaminban és E vitaminban, továbbá vas, kálium, kalcium, foszfor és magnézium is található benne. Szerintem kijelenthetjük, hogy ha ezzel indítjuk a napunkat, akkor nem csak hosszan tartó energiát nyerünk, hanem eleget tettünk az egészségünk megőrzésének érdekében. Másik nagy előnye, hogy gyorsan, bruttó 50 perc alatt elkészíthetjük. Szóval egészséges, gyorsan is elkészíthető mi kell még egy reggelihez? Igen. Egy finom kávé.

Hozzávalók:

- 25 dkg (Bio) zabpehely

- 2 db közepes méretű alma

- 10-15 dkg dió

- 6 dl tej

- őrölt fahéj

- méz

- 1 egész tojás

 - só

- 1 cs. sütőpor

Elkészítés:

Az almák magházait távolítsuk el, majd kisebb darabokra vágjuk fel. A diót aprítsuk fel, de elég az is, ha kézzel összemorzsoljuk. A tejbe kanalazzunk kb. 4 ek. mézet, ha valaki édesebben szeretné akkor tegyen többet, ha valaki kevésbé édesebben szeretné az kevesebbet tegyen belőle. Ebbe a mézes tejbe egy csipet sót, és egy egész tojást tegyünk, majd alaposan keverjük el egy kézi habverővel. Egy keverőtálba a zabpelyhet 2 tk. fahéjjal és a sütőporral keverjünk össze, majd egy kivajazott hőálló tálba a fahéjas-zabpehely felét egyenletesen simítsuk el. Erre tegyük az almákat, és a diót, majd a zabpehely másik felével "takarjuk" be az almákat. Aki szeretné, az egy pici cukorral meg is szórhatja. Simítsuk el a réteget, de nem baj, ha itt-ott kilátszik az alma vagy a dió. Mézes tejjel öntsük le, elsőre soknak fog tűnni a tej, de ezt a zabpehely felszívja majd a sütés közben. Az előmelegített 180 fokos sütőben kb. 40 perc alatt összesül.

Tipp:
Aszalt gyümölcsökkel is készíthetjük, vagy a dió helyett mandulát is használhatunk. 

Gyömbéres-zsályás sütőtök főzelék, szalonnapörccel

Az elmúlt közel egy hétben hús túltengésben volt részünk, így kimondottan vágytunk már egy kvázi húsmentes napra. Napok óta érett bennem a gondolat, hogy sütőtökből készítsek főzeléket. Viszont a sütőtök önmagában a maga kellemes édességével kicsit egyhangúnak hat számomra mint főzelék alapanyag. Ezért mindenképpen szerettem volna valamilyen kontrasztot adni neki, így esett a választás a szalonnapörcre. És mivel zsályában szerencsére bővelkedünk, így elsődleges fűszernek ez adott volt, ezt gondoltam tovább fokozni friss gyömbérrel, és bevallom: nem lőttem mellé. Aki pedig még nem kóstolta a pirított zsályalevelet, az ne halogassa tovább. Talán az egyetlen olyan zöldfűszer amely bírja a hőt, ezáltal nem ég meg könnyedén, így akár feltétként is társítható krémlevesekhez vagy jelen esetünkben a főzelékhez. Mivel ez a recept nem tartalmaz tejterméket -a vaj helyettesíthető más zsiradékkal- így laktózérzékenyek és tejallergiások is fogyaszthatják.

Hozzávalók:

- 1-1,5 kg sütőtök

- 1 közepes krumpli

- 1 fej vöröshagyma

- 2 gerezd fokhagyma 

- zsályalevelek

- friss gyömbér

- húsos szalonna (kb. 10 dkg)

- só, bors

- Vaj + olaj

Elkészítés:

A sütőtököt megpucoljuk, magjait eltávolítjuk és kisebb kockákra vágjuk. A krumplit szintén megpucoljuk és nagyjából akkorára vágjuk mint a sütőtököt. Egy magasabb falú edényben diónyí vajat olvasztunk és a finomra aprított hagymát, fokhagymát megfuttatjuk rajta. Mikor üveges lesz a hagyma, akkor 2-3 szál aprított zsályalevelet és kb. egy teáskanálnyi mennyiségű aprított (reszelt) gyömbért adunk hozzá. Sózzuk, borsozzuk és alaposan elkeverjük, majd ehhez a fűszeres alaphoz adjuk a sütőtököt, és pár perc keverés után a krumplit. Felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje, és fedő alatt addig főzzük amíg meg nem puhulnak. Ekkor egy merőkanál segítségével  kb. 1/3 mennyiségű sütőtök kockát veszünk ki, és félretesszük. Majd az edényben maradt  fűszeres, sütőtökös-krumplis alapot egy botturmix segítségével összeturmixoljuk. Nem kell teljesen homogénnek lennie, maradhatnak benne "rusztikus" darabkák is. Ha esetleg nem lenne eléggé sűrű a texturája a főzeléknek, akkor keményítővel tovább sűríthetjük azt. Egy serpenyőben  kevés olajat melegítünk, és a kis kockákra vágott húsos szalonna darabokat szépen megpirítjuk, ha ez megvan akkor a serpenyő szélére egy halomba húzzuk, és ízlés szerinti mennyiségű zsályalevelet pirítunk a szalonnás-olajban. Tálaláskor a főzelékhez adjuk az előzőleg kivet sütőtökkockákat, tetejére feltétnek pedig a szalonnapörcöket és ízlés szerinti sült zsályaleveleket.

Tipp:
Chilivel és/vagy római köménnyel is fokozhatjuk az ízeket, érdemes kísérletezni.

Szabolcsi töltött káposzta kukoricadarával

Életemben eddig mindösszesen 1x csináltam töltött káposztát, és mivel akkor -máig is érthetetlen okból- nem sikerült a levelekben tartanom a darált húst, így évekig, azaz pontosan 2 nappal ezelőttig nem is próbálkoztam vele újból. Pedig azóta talán -az eltelt éveknek köszönhetően- rutinosabbá is váltam a konyha terén, de mégsem mertem ezt az ételt bevállalni. Rendszerint inkább rakott káposztát készítettem, bevallom azt jobban is szeretem.
Ismerjük a mondást miszerint ahány ház annyi szokás, jelen esetünkben annyi töltött káposzta. Eredendően ezt a receptet pár éve Bódi Margó TV Paprikában futott -és azóta többször is ismételt- műsorában láttam, és már akkor eldöntöttem, hogy ha egyszer újra megpróbálkozom a káposztalevelek töltésével, akkor az ő receptjét fogom kipróbálni. Ízre nagyon finom lett, hála a lecsós tölteléknek, és ami még talán eltér a hagyományos töltött káposzta recepttől, hogy ez kukoricadarával és nem rizzsel készült. Házi paradicsomlét használtam a főzés során, illetve a még múlt héten leszedett szép zöld paprikát is felhasználtam a töltelékbe. Különösebb fűszerezést ez az étel nem igényel, de aki szeretné az kísérletezzen bátran.
A fotón is jól látszik, hogy van még mit gyakorolnom a káposztagöngyölés terén, de annyi mentségünkre legyen mondva, hogy édes káposztát használtunk, és sajnos nem igazán tudtuk egyben leszedni a leveleit, így legközelebb savanyított leveleket fogunk használni, biztos ami biztos alapon. Vagy szorgalmasan gyakorolom minden egyes alkalommal, és "ciccegek" amikor eltörik egy-egy édes káposzta levél. :)
És mivel ettük? Saját sütésű kenyeremmel, igaz most nem mediterrán jellegű virágcserépben sütöttet, hanem lilahagymásat, amelyet sütőtálban sütöttem.

 

Hozzávalók:

- 70 dkg darált sertéshús

- 20 dkg kukoricadara

- 1 nagyobb fej édes káposzta

- 1 üveg házi paradicsomlé

- 1-2 db TV paprika

- 1 db paradicsom

- 1 fej vöröshagyma

- pirospaprika

- 1 tojás

- ecet

- só, bors


Elkészítés:

Az édes káposzta leveleit leszedjük és sós, ecetes vízben megfonnyasztjuk. Egy serpenyőben vagy kisebb edényben készítünk egy lecsós alapot az apróra vágott vöröshagymából, paprikából, paradicsomból, és kevés pirospaprikából. Egy keverőtálban a darált húst, a kukoricadarával a lecsós alappal, sóval, borssal és egy egész tojással jól összedolgozunk. Ha lágy lenne a masszánk, akkor kukoricadarát adhatunk még hozzá. Az így kapott masszát a megfonnyasztott levelekbe töltjük, és egy nagy kizsírozott fazékba rétegezve lerakjuk. Felöntjük a paradicsomlével, ha ez kevés lenne, akkor még annyi vizet adunk hozzá, amennyi ellepi a káposztákat. A maradék kisebb, szakadt levelekkel lefedjük, és kb. 1 órát fedő alatt főzzük.

Tipp:
Ha marad darált húsunk amit nem tudtunk levelekbe tölteni, akkor azokból gombócokat formázhatunk és a káposzta levelek mellé tehetjük. Ha esetleg sok káposzta levelünk marad amibe nem jut töltelék, akkor a fazék alját is kibélelhetjük velük. Aki szeretné, füstölt sonkát is helyezhet a fazékba.   

Almakrémleves (őszi változat)

Nagyon leveses lettem az elmúlt 1-2 évben, különösen a hidegebb hónapokban kívánom a levest. A forró "lé", szó szerint felmelegíti az ember testét-lelkét. Na nem mondom, hogy egy-egy finom pálinkát visszautasítok, vagy 1-2 pohár bort hasonló eredmény elérésnek céljából, de napközben a leves tökéletesen megfelel erre a célra. És ha már hideg, és ősz, akkor stílusosan egy krémleves mégpedig almából. Bevallom, almából még nem készítettem eddig krémlevest. Ha gyümölcsből készítek levest akkor azt nyáron teszem, és hidegen esszük. De ez az almaleves, kimondottan finom volt melegen is. Az alma elengedhetetlen társa a fahéj, így most sem hagytam ki, de mivel próbáltam kicsit ősziesebbre venni a stílust, így az almát házasítottam egy szál sárga répával, és egy kisebb fej vöröshagymával is. Mivel ez egy kevésbé dekoratív étel, így mindösszesen csak egy-egy vékonyra szelt karamellizált almával dobtam fel ezt a meglehetősen egyszerű, ám annál finomabb levest.

Almakrémleves

- 4-5 db alma

- 1-2 szál sárgarépa

- 1 kisebb fej vöröshagyma

- 2-3 szem kisebb krumpli

- fahéj

- cukor

- só

- vaj

Az almákat meghámozzuk és magházukat eltávolítjuk, majd kisebb kockákra vágjuk. A répát és a hagymát szintén megpucoljuk, előbbit kisebb, utóbbit finomra aprítjuk. A krumplit is meghámozzuk, és szintén kisebb darabokra vágjuk. Gyakorlatilag nincs jelentősége a darabolás nagyságának, mivel úgyis pürésítve lesznek az alapanyagok. Miután az előkészületekkel megvagyunk egy edényben egy kevés vajon a répát és a hagymát pár percig pirítjuk, de arra vigyázzunk, hogy meg ne égjenek. Ezután hozzáadjuk az almát és a krumplit, majd felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje. Pici sót, fahéját adunk hozzá, majd felforraljuk. Megkóstoljuk mennyire savanykás a levesünk, mivel ehhez mérten adunk hozzá cukrot, pontosabban ízlésünknek megfelelő mennyiséget. Addig főzzük amíg minden alapanyag meg nem puhul, ha ezt az állagot elértük akkor már csak pürésíteni kell a leveset. Ha esetleg túl híg lenne, akkor további sűrítést végezhetünk keményítő segítségével, esetleg visszaforralással is próbálkozhatunk.Viszont ha túl sűrű lenne, akkor kevés víz hozzáadásával hígíthatjuk a leveset. A megfelelő konzisztencia elérése után újra kóstoljuk meg, ha kell további fűszerekkel (fahéj, szerecsendió) és/vagy cukorral állíthatjuk be a számunkra megfelelő ízt. Én menet közben többször kóstolgattam, adtam hozzá cukrot, fahéjat. Ha még krémesre szeretnénk tenni a levesünket, akkor egy kis tejszínt adhatunk még hozzá. A karamellizált almához egy serpenyőt -szárazon- jól felmelegítünk, és a vékonyra szeletelt almákat pár perc alatt mindkét oldalukon megsütjük (karamellizálunk).

Tipp:
Fűszerként használhatunk még szegfűszeget és/vagy szerecsendiót is.

Sütőtökös-chilis rakott tészta, zsályával

Szeretem a csípőset, pláne mikor már hideg(ebb) van, hiszen melegítő hatása van a csípős íznek, ez köztudott. Viszont most túlzottan is felmelegedtem..
Még a tavasszal az egyik kézműves vásáron vettünk kétfajta tésztát: egy bazsalikomos és egy chili ízesítésűt. Előbbit még a nyáron ettük meg, csalódást okozva, mert nem volt kivehető a bazsalikomos íz. Na de a chilis... az csípett rendesen. Abból nem spórolták ki a matériát.
Legközelebb maradok inkább a sima tésztánál, és inkább a sütőtököt fogom -visszafogottan- "csilizni", fűszerezni, mert egyébként a sütőtök szereti az erősebb, aromásabb fűszereket. Azaz, bátran érdemes kísérletezni a fűszerekkel. Így esett a választás egyébként a zsályára is, amely hatalmas "bokorban" terem a kertben szerencsére. Mivel volt még a hűtőben kb. 5 deka parmezán is, ezt is ráreszeltem, csak sajnos a chili elnyomta az ízét.

Sütőtökös-chilis- zsályás rakott tészta

- 1 db sütőtök (kb. 1,5 kg)

- tészta (kb. 250 g)

- só

- 3-4 szál zsályalevél

- parmezán

- vaj

A sütőtököt meghámoztam, magjaitól megszabadítottam és kisebb kockákra vágtam. Egy magasabb falú edénybe egy diónyi vajat olvasztottam , és ebben futtattam meg a zsályaleveleket, hogy -intenzív- aromájukat kiadják. Hozzáadtam a kockára vágott sütőtököt, pár percig kevergettem, majd felöntöttem annyi vízzel amennyi ellepte. Felforraltam, majd közepes lángon addig főztem amíg kellemesen harapható állagúra meg nem puhult. Ekkor egy merőkanállal egy kevés adag sütőtököt kivettem a főzőléből, a többit egy botturmix segítségével a zsályalevelekkel együtt összeturmixoltam. Ezt a pürét sóztam, és az időközben a sós vízben fogkeményre (al dente) főzött tésztával, és a félretett megpuhult sütőtökkockákkal alaposan összekevertem. Ezt a tökös-tésztát egy kivajazott és morzsázott sütőtálba terítettem, a tetejére pedig a parmezánt ráreszeltem. Az előmelegített 200 fokos sütőben kb. 20 perc alatt összesütöttem.

Tipp:
Parmezán helyett természetesen használhatunk másféle sajtot is, esetleg zsemlemorzsával is megszórhatjuk a sajton kívül még a tészta tetejét. 

Kávés Brownie vanília fagylalttal

Nem rajongok túlzottan a piskóta jellegű száraz süteményekért, de ez az "A" sütemény amelyet akár fagylalt nélkül is meg tudok enni. De miért is hagynánk ki a fagyit, nem igaz? A meleg süti és hideg fagyi remekül kiegészíti egymást.
Amiért megszerettem ezt a sütit az az, hogy imádom a fekete csokoládét, és ez a süti 70%-ban étcsokoládéból áll, így abszolút nyerő nálam. Viszont mivel a lelke ennek a sütinek a csoki, így nagyon fontos, hogy jó minőségű csokoládét illetve kakaóport használjuk hozzá. Tudom, hogy a minőségi étcsoki nem olcsó, de akkor inkább egyszer csak egy évben, de akkor jó minőségűt használjunk ehhez (is). A másik amiért csakis ajánlani tudom, hogy bruttó 40 perc alatt elkészíthető, tehát egy váratlan vendég érkezésekor is pikk-pakk az asztalra varázsolhatjuk ezt a kávé mellé való finomságot. A fagyit jelen esetben a közeli kávézó-cukrászdából hoztam, ugyan nem egy Häagen-Dazs minőség, de azért finom volt.
Nagyon fontos, hogy sütésnél tartsuk be az inkább 1 perccel előbb, mint 1 perccel később elvét, azaz inkább vegyük ki előbb, mint később a sütőből. Akkor jó, ha a teteje repedezett, (száraz) de a belseje szaftos. Legalábbis nekem így mondták, és ez is jött be. 

Kávés Brownie

- 4 tojás

- 300g cukor

- 200g vaj

- 200g étcsoki

- 150g liszt

- 50g kakaópor

-  2-3 tk. kávé (ízlés szerinti mennyiség)

- csipet só

-  2 tk. sütőpor

A vajat és a csokit vízgőz felett felolvasztjuk egy csipet sóval együtt. A só a csoki ízét jól kihozza. Amíg a csoki megolvad, addig egy keverőtálba a lisztet, a kakaóport, sütőport és egy csipet sót alaposan összekeverünk. Az időközben felolvadt csokihoz adjuk a cukorral felvert tojásokat, a kávét, majd lazán összekeverjük a (lisztes) szárazanyaggal. Egy kivajazott és lisztezett tepsibe "simítjuk" ezt a csokis masszát, majd az előmelegített 170 fokos sütőben kb. 25 perc alatt megsütjük. Tálaljuk fagyival vagy gyümölccsel.

Tipp:
A felolvasztott csokiba tehetünk még fahéjat is, vagy az ínyencek tehetnek akár chilit is.

Vajas rozmaringos csirkemell, zelleres krumplipürével

Ezt az ételt a "mi van a spejzban" történet szülte. Azt láttam, hogy a hűtőben 3 egész mellfilé várja földi életének utolsó felvonását, de azt nem tudtam eldönteni, hogy milyen formában. Szóba került a gyrostól kezdve a töltött csirkemellig minden, de valahogy semmire se tudtam azt mondani, hogy hűűűű de megkívánnám. A spejzban -lévén hét eleje volt- pár szem krumpli, gyökérzöldség, saláta, hagymák, paprika és paradicsom, no és egy fél zeller képviselte a zöldség szekciót. És ekkor jött az Isteni szikra, mi lenne ha a fél zellerből és a pár szem krumpliból csinálnék pürét egy kis vajjal és petrezselyemmel, a csirkét pedig a rozmaring-fokhagyma duo kísérné utolsó földi útjára. Aki(k) olvassák a blogomat ők tudják, hogy általában én az alacsony hőmérsékleten való sütés mellett kardoskodom, és ez most is így volt. Ettől (is) maradt "szaftos" és omlós a hús, no meg a vajtól. És bizton állítom, hogy életem egyik legjobb rozmaringos csirkéjét, illetve püréjét sikerült elkészítenem. Ezt egyrészt onnan tudom, hogy Andi 2x is evett ebből az ételből, másfelől Bobek macska is repetáért nyávogott. Kell ennél több visszajelzés?

Rozmaringos csirkemellfilé 

- csirkemellfilé

- friss rozmaring

- fokhagyma

- só

- bors

- olaj+vaj

Zelleres krumplipüré

- zellergumó

- krumpli

- só

- vaj


A csirkemellfiléket az esetleges lógó "cafatoktól" megszabadítjuk, megmossuk majd megtöröljük. Egy sütőtálat vékonyan olajjal kikenünk, majd -és most tessék figyelni, bár lehet nem lesz új amit írok- megsózzuk és borsozzuk ezt az olajat. Erre helyezzük rá a melleket, amelyeket felülről is megsózunk és friss, aprított rozmaringot nyomkodunk rájuk. A sütőtálba még 1-2 gerezd összenyomkodott fokhagymát is teszünk, és kevés folyadékot öntünk a mellek alá. A csirkék tetejére 1-1 darabka vajat is teszünk, és alufóliával letakarva az előmelegített 140 fokos sütőbe kb. 1-1,5 óra alatt megsütöm. Az utolsó 30 percben gyakran locsolgatom a vajas-fokhagymás lével, ez segít abban, hogy ne száradjon ki a mellünk. A sütési idő függ a mellek vastagságától is, ezt vegyük figyelembe. Amíg a hús sül, addig a megpucolt és apró kockákra vágott zellert és krumplikat sós vízben puhára főzzük, végül pürésítjük és egy kevés vajjal montírozzuk.

Tipp:
A zelleres krumplipürébe adhatunk friss aprított petrezselymet is, amely mind színben, mind ízben feldobja a köretünket. 

Mákos-meggyes tiramisu torta

Szolgálati közlemény kezdeném, miszerint ígéretemet tartva havonta legalább egy édesség is felkerül a blogba. Egyenlőre még biztonsági pályán mozgok, és a viszonylag egyszerűen elkészíthető receptekkel próbálkozom, mint ahogy most is. Szolgálati közlemény bezárva. :)

Nagyoktól nem szégyen lopni, tartja a mondás. Jelen esetben ezt a receptet Mautner Zsófi reggeli műsorában láttam, és "loptam" el. Bevallom őszintén egy picit változtattam a recepten, mivel az ő receptjében 500g mascarpone szerepelt, én 250g-ot használtam, mivel volt a hűtőben 3 doboz zsírdús tejföl, így az egyik mascarponét tejföllel váltottam ki. Szerintem nem vétkeztem nagyot. A meggy saját szedésű volt, Andinak említettem, hogy mindenképpen az idei első közös szedésünkből lévő meggyet használjuk, ne a tavalyit. Szerencsések vagyunk meggyfa területén. Andiék telkén 5 meggyfa adja a -szerencsére nem kevés- termést. A recept talán -számomra- annyiból volt különleges, hogy nem darált, hanem egész mákot kellett használni. Nekem nagyon bejött a gazdag krém és a ropogós mákszem találkozása, azaz a különböző textúrák házasítása. Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy egy picit túláztattam a babapiskótákat, viszont pont ennek a bakinak köszönhetően tényleg csak "nyelni" kellett ezt a desszertet.

Mákos-meggyes tiramisu torta

- 250g Mascarpone

- 1 kisebb pohár tejföl (zsírdús)

- egész mák

- meggybefőtt

- fahéj

- cukor

- szegfűszeg

- babapiskóta

- csoki (díszítéshez)

- 4 tojás

A meggyet a levével együtt egy edénybe tesszük, és a fahéj + szegfűszeg és ízlés szerinti cukorral illetve egy citrom levével kb. 10-15 percig forraljuk. Ez idő alatt egy picit koncentrálódik a meggylé, illetve a fűszerek is kiadják az ízüket. Egy serpenyőben zsiradék nélkül a mákot megpirítjuk, de vigyázzunk mert hamar megég(het). Amikor megérezzük az illatát, húzzuk is le a tűzről. A mák mennyisége ízlés dolga, én kb. 2 marék mákot használtam. A mascarponét a tejföllel kikeverjük, hozzákeverjük a mákot, és a 4 tojás sárgáját, végül a felvert tojásfehérje habbal is óvatosan is összedolgozzuk. Ezután egy kapcsos tortaformát kibélelünk folpackkal és egy rétegben a babapiskótákat lerakjuk, ezt a leszűrt meggylével meglocsoljuk, rászórjuk a meggyet és a krémmel rétegezzük. Végezzük ezt mindaddig, míg a tortaformánk pereméig érünk. Díszítésnek meggyet, illetve csokiforgácsot adhatunk hozzá. Hűtőben legalább fél napig folpackkal lefedve tároljuk, így könnyebben szeletelhetővé válik. Érdemes előző nap elkészíteni, így másnapra kellőképpen összeáll a "tortánk".

Tipp:
A tejföl helyett lehet használni csak mascarponét, illetve más gyümölccsel is lehet próbálkozni. Amennyiben felnőtteknek készítjük, rakhatunk a meggylébe meggypálinkát, esetleg likőrt is.