Ugyan a képen nem látszik, de hidd el kedves olvasóm, ez bizony bőrös lapocka volt amikor még bekerült a sütőbe, ahol közel 4 órát töltött el a zöldségágyon és az illatos fűszerek társaságában.
Amikor nekiállok egy ételnek, fejben már összeáll a végeredmény. Így történt most is. Láttam, mit láttam... hallottam(!) lelki füleimmel ahogyan a ropogósra sült disznó bőrére harapunk, miközben az omlósra sült hús elolvad a szánkban. Ez gyakorlatilag így is történt, csak éppen külön-külön történt meg mindez. Ugyanis egyvalamivel nem számoltam. Mégpedig azzal, hogy a kőkeményre sült, ropogós bőrt "sima" késsel nem tudom felszelni, ahhoz a fűrészes kés "köllene". Abban a hiszemben voltam, hogy nekünk ilyenünk -a konyhában- van, de aztán kiderült, hogy tévedtem. Az történt, hogy mikor eladtam a győri lakásomat és ideköltöztem Tatára, akkor a költözés során valamelyik dobozba betettük ezt a kést, csakhogy azt a mai napig sem vettük elő, mivel nem hiányzott....
Na de mit tehet ilyenkor az ember? Én azt tettem ami a legegyszerűbbnek tűnt. Egy késsel az omlósra sült húst elválasztottam a ropogós bőrétől úgy, hogy a bőre alatt játszi könnyedséggel végighúztam a kést. Így külön ettem a ropogós bőrt, mintha chips lett volna. Andi részét -ő nem szereti ezt az alkatrészt- pedig Bobby macskának adtam, aki amint megkapta, nyargalt is el vele a kert végébe.
Ennek a sültnek amúgy több előnye is van. Ugyanis -ahogy látható a képen is- lehet fogyasztani valamilyen körettel, jelen esetünkben grillezett gyökérzöldségekkel, másfelől a maradék húsból tökéletes szendvicset lehet készíteni, ahogy fogom tenni azt én is ma. A fűszerezésére most picit nagyobb hangsúlyt fektettem, mint szoktam. Máskor a szokásos só-bors kombinációt használom, illetve fokhagyma kerül még a sütőedénybe, most szárított zöld fűszerekkel dörzsöltem be, és egy új belépő kapott helyet a bemutatkozásra, mégpedig a házi füstölt fűszerpaprika. Anyukám ajándékozott meg vele még az ősszel, ha jól tudom talán makói volt a termelő aki a piacon árulta. Gyönyörű színe van, és az illata tényleg mennyei. Szerintem nagyon jól passzol a sültekhez, érdemes -ha van rá lehetőség- beszerezni.
Hozzávalók:
- bőrös lapocka
- gyökérzöldségek (2-2 nagyobb sárga-fehér répa, 1db zellergumó)
- rozmaring
- kakukkfű
- zsálya
- füstölt fűszerpaprika
- vöröshagyma
- fokhagyma
- szárzeller
- só
- bors
- olaj
- vaj
- 1 dl. tej
- kurkuma
- paradicsompüré
Elkészítése:
Elkészítjük a fűszerkéregnek valót. A zöldfűszerekből -ha szárítottal dolgozunk-, a borsból a fűszerpaprikából kb. 1-1 tk. mennyiséget összekeverünk egy tálkában, majd a deszkára szórjuk, és ebben hempergetjük meg a húst. Sózzuk meg alaposan a húst, de a bőrös felét ne, vagy csak éppen. A húsnak csak jót tesz ha legalább 1 órát áll ebben a fűzeres pácban. Ha ezzel megvagyunk elkészítjük a zöldségágyat. A pucolt (1-1) répákat, hagymákat és a szálzellert nagyobb darabokra vágjuk és elterítjük a sütőtálban. Sózzuk és kevés olajat locsoljunk rá. Erre ültetjük a húst, kevés vizet vagy bort aláöntve és egy alufóliával letakarva az előmelegített 130 fokos sütőben 3-4 órát sütjük. A sütés vége előtt 30 perccel a fóliát eltávolítjuk és felemeljük a hőfokot 220 fokra. Ekkor egy másik sütőtálcán a pucolt, vékonyra szeletelt (csíkozott) sózott, borsozott és olajjal meglocsolt (1-1) répákat, zellergumót megsütjük. Ha a hús bőre már ropogós, akkor kivesszük és legalább 30 percet pihentetjük, utána szeleteljük csak fel. A zöldségágyat és az összegyűlt pecsenyelevet egy edénybe öntjük, paradicsompürét pirítunk hozzá, kevés liszttel megszórjuk, felöntjük kevés vízzel és kiforraljuk. Közepes lángon 10-15 perc alatt beforraljuk, majd leszűrjük, és a tálaláskor ezt a pecsenye levet adjuk a húshoz. A grillezett gyökérzöldségek felét a tejjel, kevés vajjal és kurkumával leturmixoljuk. Tálaláskor a turmixolt zöldségekre kerülnek a grillezett zöldségek, erre ültetjük a szeletelt húst, és meglocsoljuk a pecsenyelével.
Tipp:
Ha tehetjük akkor friss fűszernövényeket használjunk, illetve savanykásabb almát is darabolhatunk a zöldségágyba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése